Kutatási összefoglalók

Összefoglalók, amelyek csendben megváltoztatják, mit mondott a forrás

A kutatási összefoglaló gyakori hibája nem a kihagyás, hanem az elcsúszás. Egy jelentés azt mondja, hogy egy tendenciát egy régióban, nagyvállalatok körében figyeltek meg, az összefoglaló pedig azt mondja, hogy a tendencia zajlik. Három összefoglalóval később egy szűk megállapítás általános ténnyé vált, és egy igazgatótanácsi előterjesztésben idézik.

Ez ellen azzal védekezünk, hogy az oldalra hivatkozunk, nem csak a dokumentumra. Az olvasó, aki kételkedik egy mondatban, másodpercek alatt megnyithatja a forrást a megfelelő helyen. Ahol értelmezünk ahelyett, hogy beszámolnánk, a tájékoztató ezt világos szavakkal jelzi, így mindig tudja, mely állítások a forrásé és melyek a mieink.

Nem minden forrás érdemel egyenlő súlyt

Egy tízezer fős, szakértői bírálaton átesett tanulmány és egy kétszáz ügyfélre kiterjedő szállítói felmérés ellentétes következtetésre juthat. Egy összefoglaló, amely mindegyiknek egy-egy bekezdést ad egymás mellett, azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy a kérdés kiegyensúlyozott, holott nem az. A források mérlegelése a munka; felsorolni őket nem az.

A forrástábla rögzíti mindazt, amire szüksége van az egyes források megítéléséhez: ki készítette, ki fizetett érte, mikor gyűjtötték az adatokat, mekkora volt a minta, és hogyan állja meg a helyét a módszer. A régi adatokat megjelöljük, mert egy négy évvel ezelőtti piaci jelentés olyan piacot írhat le, amely már nem létezik.

Ahol a források valóban ellentmondanak egymásnak, megmutatjuk az ellentmondást és annak valószínű okát, például az eltérő definíciókat, sokaságokat vagy időszakokat. Ez gyakran a tájékoztató leghasznosabb része, mert megmutatja, mi kellene egy magabiztos válaszhoz.